Nope / Nem (2022)

 

Egy érdekes nevet viselő, elsőre sci-finek mutatkozó, de kicsit műfaji katyvasz film a „Nope”. Ez a magyar nyelv hibája, de nem igazán tudja átadni, hogy ez nem az irodalmi „nem”, hanem egy szlengesebb verziója, de ilyenen már fenn sem akadunk. Jordan Peele standupos rendezte, aki a Get Out-ot is, ami viszont zseniális pszichothriller szerintem, szóval ez önmagában még nem kárhoztatná a filmet.

A sztori szerint egy fekete hollywoodi lóidomár család kint él egy ranchen, és a tulajdonos idősödő urat egyik nap a lován szementalálja egy égből nagy erővel leeső pénzérme, amibe belehal szegény. Két gyereke van, egy kicsit visszahúzódó, autista jellegű, lovakkal suttogó fia, és egy polihisztor, hollywoodi álmot kergető, minden lében kanál pofázógép lánya. Kettejükre marad a ranch és a lovak, valamint a lóidomítási biznisz is.

Csakhogy a ranchen eléggé furcsa dologra lesznek figyelmesek. Az egyik felhő egy centit se mozdul hónapok óta, ráadásul furcsa hatást gyakorol a lovakra is, akik megvadulva vágtáznak előle. A film során kiderül, hogy nem egészen evilági dologról van szó. A testvérpár pénz és hírnév reményében úgy dönt, hogy mindenáron levideózza a dolgot, ami nem bizonyul egyszerű feladatnak.

Őszintén szólva nem tudom, mire számítottam, de nem erre. Számomra ez a film kicsit „all over the place”. Ijesztő is akar lenni, de humoros is, de közben vannak benne horrorra hajazó részek, mégse mondanám igazán félelmetesnek... A film szervezési elve számomra furcsa volt, mintha fejezetekre lett volna bontva szereplők/témák mentén, amik aztán kicsit indokolatlanul követték egymást. Pl a Gordys részt utólag sem értem, hogy mi értelme volt belerakni, meg úgy Steven Youn/Ricky Park sztoriját összességében. Olyan volt, mintha szándékosan nyújtogatnák a játékidőt, mert ma már nem lehet másfélórás filmeket csinálni, mint a 2000es években, muszáj mindennek két óra felettinek lenni.

Tudom, hogy sokkal realisztikusabb feltételezni, ha egy földönkívüli jelenség feltűnne egy filmes lóidomár családnál, megpróbálnák levideózni és bekerülni vele Oprah műsorába, mégis az egész koncepció kicsit... furcsa volt. Ufós filmeknél ahhoz vagyok szokva, hogy a szereplők bezárkózva pánikolnak meg előveszik a nagyfater shotgunját, hogy jól szétlőjék vele a jövevényeket. Itt meg bár voltak benne ijesztő részek, de azért önmagában darabosnak éreztem az egészet, nem állt össze.

A csavart egyébként nem láttam előre (bár az én észjárásom inkább lassú, kifejezetten rühellek sok elvont filmet), érdekes volt a koncepció.

A színészkedés egy erős közepes volt, néha kicsit Sikoly-feelingem volt. Mintha a film ilyen kicsit öntudatos módon prezentálná magát pár sztereotipikus karakterrel, hogy humorosabb legyen. Nagyon érdekes volt Michael Wincottot viszontlátni (az Alien 4 oszlopos tagja), és örömmel hallottam, hogy kifejezetten jó szinkronhangot passzintottak hozzá.

Aki szereti ezt a témát (én ugyebár NAGYON), annak egyszeri nézésre alkalmas, könnyen fogyasztható, egyébként érdekes mozi. Azt nem tudnám megmondani, hogy jó-e, de lekötött. A kedvenceim közé nem fog bekerülni előreláthatólag.

Read More