Már egy hete csak a Mamára gondolok mindig, meg-meg állva... Nem, ez most nem az a Mama.
De most hadd kezdjem inkább a horrorfilmekhez való viszonyommal.
Alapvetően rendkívül kétkedő vagyok a vegytiszta, misztikus horrorral kapcsolatban. Az a helyzet, hogy ezt a műfajt még nagyon régen találták ki, és ahogy a neve is jelzi, arra alapoz, hogy megijessze és elszörnyülködtesse az embereket. Azonban az ember félelmének kiváltói végesek, tehát az ezekben a filmekben megjelenített elemek is lekorlátozódnak egy bizonyos listára, amit ha nagyon akarnék, most idefirkálhatnék, de nem teszem, mert a bejegyzésnek nem erről kell szólnia. Szóval a horrorral alapvetően az a baj, hogy a műfaji korlátai miatt nagyon könnyen beleesik abba a hibába, hogy az elődöket utánozza, klisés lesz és amellett, hogy emiatt unalmassá válik, sokszor egyenesen idegesítő és irritáló. Például nem tudom, ki hogy van vele, de amikor van egy padlás vagy szoba vagy akármi, és az ember nagyon jól tudja, hogy NEM KÉNE KINYITNI az ajtót, de fél óráig mutatják a főszereplő arcát, amint lassan-lassan közeledik, kinyitja, és aztán valami előugrik... vagy a klasszikus Scooby Doo-féle üldözős jelenetek. A lány sikongat, elesik... soha eszébe nem jut elővenni egy fadarabot vagy cipőkanalat vagy akármit, amivel fejbekúrhatja az üldözőt... Vagy a zuhanyzós, kádas jelenetek. Hirtelen vér/haj/sár/retek/akármi jelenik meg a vízben/zuhanyzótálcán/mosdókagylóban. Kirándulós helyszín: fiatalok összejönnek egy házba, hogy partizzanak, aztán hirtelen kezdenek eltűnni az emberek. Kísértetház. Végtelenségig lehetne folytatni... A horrorfilmek középiskolás korom óta elérték, hogy azért szurkoljak, hogy a főszereplők mind egy szálig hulljanak el, mint a legyek. Mégis nézem őket, mert szinte kétségbeesetten kutatok valami után, ami jó és érdekes ebben a műfajban, ugyanis még mindig sokkal közelebb áll hozzám, mint egy romantikus vígjáték vagy musical... és vannak ám jó horrorok is, csak elég ritkán.
Egy kissé hosszú előszó után most már rátérek az aktuális filmre. Az a helyzet vele, hogy az alapsztori egyáltalán nem klisés. Azt hittem, hogy megint kislányos horrorról van szó (az utóbbi időben nagyon túlzásba vitték őket), de végül nem az lett, és ennek nagyon örültem. Egy férfi kiúttalannak tűnő helyzetbe kerül az életében, rémülten felkapja a kislányait, majd elindul velük valahová, ő sem tudja még, merre. Mentálisan felfokozott helyzetében balesetet szenvednek az úton, ami egy erdő mellett van. Elindulnak az erdőben, ahol mellesleg rendkívül hideg van, és találnak egy házikót. Ide térnek be, a férfi tüzet rak, majd valami furcsa történik...
Ezután a sztori a férfi testvérére terelődik, és az ő zenekarban játszó barátnőjére. Együtt élnek, a festőművész férfi mindenét arra költi, hogy megtalálja az immár öt éve elveszett bátyját és annak kislányait. Egy napon sikerrel járnak: a lányok előkerülnek, azonban nem éppen szokványosan...
Elindul az együttélés, de a házban furcsa nyomok jelennek meg, és úgy tűnik, a lányok rejtegetnek valamit.
Azt kell, hogy mondjam, hogy maga a koncepció is érdekes, mert a sztori nem klisés, és a karakterek kifejezetten szimpatikusak. Pl. a zenész lány, Annabel, teszik olyan téren, hogy először ellenzi a lányok örökbefogadását (a film elején világosan mutatják, hogy nézi a terhességi tesztet és nagyon örül, hogy negatív), de ahogy együtt lakik velük, belenő a gyámszerepbe és megkedvelik egymást a lányokkal. Jellemfejlődésről lehet beszélni. Aztán ott van a két lány, akik öt évig az erdőben nevelkedtek mindenféle emberi szocializáció nélkül (direkt írtam emberit), és majomszerűen viselkednek. Legalább is az egyikük nagyon nagy fejlődésen megy keresztül a film végéig - ez ívet ad a filmnek... Szóval ez egy egész érdekes film, nem lehetett nagyon nagyokat ugrani benne az ijesztegetéstől, a vége kicsit keserédes, de valahogy úgy kicsit olyan semmilyen is. Mármint... olyan érzésem volt, hogy lehetett volna ettől kicsit igényesebb lezárása is, és most én sem tudom, hogy milyen alternatívák lehetnének. Sosem adnék hetesnél többet egy horrornak, hacsaknem zseniális alkotásról van szó, úgyhogy most sem lesz másképp, 10/7. Ha horror, legyen legalább ijesztő, borzongató vagy valami.
De most hadd kezdjem inkább a horrorfilmekhez való viszonyommal.
Alapvetően rendkívül kétkedő vagyok a vegytiszta, misztikus horrorral kapcsolatban. Az a helyzet, hogy ezt a műfajt még nagyon régen találták ki, és ahogy a neve is jelzi, arra alapoz, hogy megijessze és elszörnyülködtesse az embereket. Azonban az ember félelmének kiváltói végesek, tehát az ezekben a filmekben megjelenített elemek is lekorlátozódnak egy bizonyos listára, amit ha nagyon akarnék, most idefirkálhatnék, de nem teszem, mert a bejegyzésnek nem erről kell szólnia. Szóval a horrorral alapvetően az a baj, hogy a műfaji korlátai miatt nagyon könnyen beleesik abba a hibába, hogy az elődöket utánozza, klisés lesz és amellett, hogy emiatt unalmassá válik, sokszor egyenesen idegesítő és irritáló. Például nem tudom, ki hogy van vele, de amikor van egy padlás vagy szoba vagy akármi, és az ember nagyon jól tudja, hogy NEM KÉNE KINYITNI az ajtót, de fél óráig mutatják a főszereplő arcát, amint lassan-lassan közeledik, kinyitja, és aztán valami előugrik... vagy a klasszikus Scooby Doo-féle üldözős jelenetek. A lány sikongat, elesik... soha eszébe nem jut elővenni egy fadarabot vagy cipőkanalat vagy akármit, amivel fejbekúrhatja az üldözőt... Vagy a zuhanyzós, kádas jelenetek. Hirtelen vér/haj/sár/retek/akármi jelenik meg a vízben/zuhanyzótálcán/mosdókagylóban. Kirándulós helyszín: fiatalok összejönnek egy házba, hogy partizzanak, aztán hirtelen kezdenek eltűnni az emberek. Kísértetház. Végtelenségig lehetne folytatni... A horrorfilmek középiskolás korom óta elérték, hogy azért szurkoljak, hogy a főszereplők mind egy szálig hulljanak el, mint a legyek. Mégis nézem őket, mert szinte kétségbeesetten kutatok valami után, ami jó és érdekes ebben a műfajban, ugyanis még mindig sokkal közelebb áll hozzám, mint egy romantikus vígjáték vagy musical... és vannak ám jó horrorok is, csak elég ritkán.
Egy kissé hosszú előszó után most már rátérek az aktuális filmre. Az a helyzet vele, hogy az alapsztori egyáltalán nem klisés. Azt hittem, hogy megint kislányos horrorról van szó (az utóbbi időben nagyon túlzásba vitték őket), de végül nem az lett, és ennek nagyon örültem. Egy férfi kiúttalannak tűnő helyzetbe kerül az életében, rémülten felkapja a kislányait, majd elindul velük valahová, ő sem tudja még, merre. Mentálisan felfokozott helyzetében balesetet szenvednek az úton, ami egy erdő mellett van. Elindulnak az erdőben, ahol mellesleg rendkívül hideg van, és találnak egy házikót. Ide térnek be, a férfi tüzet rak, majd valami furcsa történik...
Ezután a sztori a férfi testvérére terelődik, és az ő zenekarban játszó barátnőjére. Együtt élnek, a festőművész férfi mindenét arra költi, hogy megtalálja az immár öt éve elveszett bátyját és annak kislányait. Egy napon sikerrel járnak: a lányok előkerülnek, azonban nem éppen szokványosan...
Elindul az együttélés, de a házban furcsa nyomok jelennek meg, és úgy tűnik, a lányok rejtegetnek valamit.
Azt kell, hogy mondjam, hogy maga a koncepció is érdekes, mert a sztori nem klisés, és a karakterek kifejezetten szimpatikusak. Pl. a zenész lány, Annabel, teszik olyan téren, hogy először ellenzi a lányok örökbefogadását (a film elején világosan mutatják, hogy nézi a terhességi tesztet és nagyon örül, hogy negatív), de ahogy együtt lakik velük, belenő a gyámszerepbe és megkedvelik egymást a lányokkal. Jellemfejlődésről lehet beszélni. Aztán ott van a két lány, akik öt évig az erdőben nevelkedtek mindenféle emberi szocializáció nélkül (direkt írtam emberit), és majomszerűen viselkednek. Legalább is az egyikük nagyon nagy fejlődésen megy keresztül a film végéig - ez ívet ad a filmnek... Szóval ez egy egész érdekes film, nem lehetett nagyon nagyokat ugrani benne az ijesztegetéstől, a vége kicsit keserédes, de valahogy úgy kicsit olyan semmilyen is. Mármint... olyan érzésem volt, hogy lehetett volna ettől kicsit igényesebb lezárása is, és most én sem tudom, hogy milyen alternatívák lehetnének. Sosem adnék hetesnél többet egy horrornak, hacsaknem zseniális alkotásról van szó, úgyhogy most sem lesz másképp, 10/7. Ha horror, legyen legalább ijesztő, borzongató vagy valami.
